Wrong Side Of The Wall

Hát hogy is kezdjem. Kissé kétélű volt ez a hétvége.

A Middle Finger Club keretein belül szerveződött mindkét est, és végig szinte teljes létszámmal túrt a csoportosulás, kivéve hogy pénteken My Small Community nem volt, bár ezt utólag gondolom nem is annyira bánják.  A pénteki napom valami egészen fergeteges káosz volt, egész délután a telefonon csüngtem, cuccokat egyeztetve, és pánikolva. Végül, ahogy az lenni szokott, az összes cucc para a legeslegutolsó pillanatban oldódott meg, és persze jó alapos késéssel indultunk neki. De valahogy amint beültem a kocsiba, elfogott egyfajta nyugalom, hogy na, most már csak a bulira kell koncentrálni, meg némi alkoholbevitelre, amit azon nyomban meg is kezdtünk drága Laci barátommal. Felváltva szürcsöltük a fröccsöt és a sört, aminek persze az lett az eredménye, hogy hirtelen „felfáztunk”, és állhattunk meg folyamatosan hugyozni. Csobi ezt egy idő után nem tűrhette tovább, és paktumba foglalta, hogy bíz meg nem állunk már Veszprémig.  Aztán, mikor megálltunk a városban érdeklődni, hogy merre is van a DiákCentrum, Laci kénytelen volt pár méterrel odébb könnyíteni magán. Húgy jee.

Mikor megérkeztünk a helyre konstatáltam, hogy elég tréül állunk nézőszámilag. Nos, hamar kiderült, hogy akik voltak, azok bíz mind az első két bandával voltak, akiknek sajnos el kellett menniük a bulijuk után, és ezzel a nézőszám bizony zéróra csökkent. A pozitívum az volt, hogy kibaszott olcsó volt a szesz, és ebből kifolyólag mocskosul be is rúgott mindenki. Nem akarok mélyebben belemenni, rohadt szutyok egy érzés volt, de egy idő után megfeledkeztünk mindenről, és elkezdtünk egymásnak örömzenélni, meg hát, valljuk be, részegen krampácsolni. :D Sajnos ezt a kis mulatságot is félbeszakították, mert egykor be kellett fejeződnie minden zajongásnak, úgyhogy szegény Nuke-ék mindössze asszem két vagy három dalt zúztak el… Necc.

Viszont miután kipakoltunk, és megindultunk az éjszakába, eléggé elszabadult a pokol. Eldöntöttük Csobival és Lacival, hogy mi bizony hamburgert fogunk enni. Nekem itt már kicsit folyékony volt a nyelvem, de ez nem meglepő. A helyszínen a többi vásárló között kialakult egy kisebb pitty-putty, az egyikük valami öt forintról hadoválva („Öt forintér’ bazmeg?!”) csépelte a másikat, majd miután kissé belebonyolódtak egymásba, begurultak a sövénybe, onnan pedig tovább a kb másfél méter mélységbe, a lejjebb elterülő sétányra. Itt mi már erőteljesen kuncogtunk, de aztán jobbnak láttuk, ha távozunk. Az Expresszóhoz érve konstatálnunk kellett, hogy ott bizony irdatlan nagymértékű teltház leledzik. Miután megtudakoltuk, kiderült, hogy Hősök koncert volt aznap este, valamint az is, hogy Veszprémben ez olyan esemény, amin minden létező embernek ott kell lennie. Végül is, a végén még mi is ott voltunk… J Itt még több alkohol gurult le a torkokon, nem is emlékszem már, hogy meddig dülöngéltem ide-oda, aztán a következő konkrét emlékem az már a szállásunk, ahol végérvényesen gallyra vágtuk magunkat, Laci konkrétan a gitárját ölelgetve szunyókált el. Külön kiemelném a szállás modernségét, tudniillik működő számítógéppel rendelkeztünk, valamint internetkapcsolattal. Úgyhogy álomba ringattuk magunkat a youtube szórakoztató videóival.

Másnap persze megint az utolsó másodpercben keltem fel, amikor már javában zaklattak a szállás elhagyása végett. Azért egy habkönnyű zuhany még belefért, meg egy kiadós szarás, aztán elvánszorogtunk a közértbe, vettem csilis parizert, sajtkrémet, meg zsömlét, és némi csípős gulyáskrémmel megbolondítva ezt be is burkoltam a szállás udvarán. Nuke-ék is lassan ébredeztek, és elkezdtünk töprengeni hogy mi a dákót csináljunk. Plastic Bitch oldalról beérkezett egy hívás, miszerint takarodjunk le Almádiba strandolni meg hekket zúzni. Nuke-ék a Veszprémi Állatkert mellett döntöttek, mi pedig a strandolást választottuk. Betankoltunk pár söritalt, és megindultunk. Kisebb kerülővel meg is érkeztünk, és kezdetét vette 2010 első strandolása. Hát ennél jobb nem kell.        

-kiülés a partra

-chillezés

-sörök vásárlása a pultnál masszív mennyiségben

-valamint a Pucu által rendelt „nagyobbacska” hekk, ami olyan bő hatvan dekásra sikeredett.

Végül ketten tudtak csak megbirkózni vele. Én maradtam a sült virslinél krumplival, meg pár palacsintánál, végtére is kell a hely a sörnek. :D Hatalmas sztorizásba torkollott a fejedelmi strandebéd, voltak is pillanatok, amikor a többi ott lévő víkendező arc szúrós szemmel tekintett ránk, és fogta be a gyermekei fülét.  Hiába, azért bizarr kis kompánia gyűlt össze.

Ez a nap valahogy feltöltött, éreztem, hogy a tegnapi csüggedtséget felváltja valami pörgés, meg örültem, hogy egyik banda sem élte meg tragédiaként az előző estét. Ez az érzés, mint később beigazolódott, totálisan helyénvaló volt. Mikor megérkeztünk a FeZenhez, már kisebb felhőkben gyülekezett a metálnépség, és mire a Plastic Bitch kezdett, már konkrét félház volt. Borzasztóan jól áll nekik a két gitár, fasza dögöt pakol alá. Majd ezek után egyre csak gyűltek a népek. Külön királyság volt a pesti delegáció, köztük drága Sutim is végül. No, itt aztán végre felhőtlenül mulatott az egész társaság. Minden koncert odabaszósra sikerült, eszméletlen hálás volt a közönség, és hát mondjuk azt, hogy teltházas bulit sikerült összetákolni. Koncert után olyan vad felesezésbe kuszáltam magam, hogy egészen kurjongatós lett a kedv, Stiffékhez már igencsak elázva kúsztam fel orbákolni. Jött utánpótlás mindenből, gurultak az italok az arcba, foltosodik a film, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy egy rossz pillanat nem volt az este folyamán. aztán, mivel még várt ránk egy hazaút, kicsivel a vége előtt léptünk meg, de hogy is mondjam, olyan szájízzel, amit még sokat szeretnék ízlelni. Kicsit keserű, de leginkább édes. Meg olyan is mint a sör. Vagy a Captain Morgan gyömbérrel és lime-al.

Nos bocsi srácok, de most megszakítjuk a turnénaplózást (természetesen azt is folytatni fogjuk), és elmesélem, mi is történt múlt pénteken (február 5) az R33-ban. J
Bizonyára sokatok nem is tudja, hogy volt ott koncert, mivel nem vertük nagy dobra (ezúttal nem a szar marketingérzékünk, hanem a hely befogadóképességének határai miatt), tényleg csak nagyon pár embert hívtunk el, kevesen tudtak róla. Talán néhányan hallottatok már egy új „kezdeményezésről”, ami a Middle Finger Club nevet kapta, és lényegében öt zenekar összeboronálásaként, egyfajta „utazó metálkoncert/cirkusz/partiszolgálatként” fog működni. Ehhez készülnek már mindenféle kapcsolódó dolgok is, mint például myspace-oldal, blog, matricák, minden valószínűség szerint lesznek jóféle csecsebecsék is, és persze nem utolsósorban turné. Már tavaszra is sikerült pár bulit összehozni, de ősszel igazán beindul majd a rokk. A tartozékok: Stiff Bastard, My Small Community, Nuke, Plastic Bitch, és persze mi. No hát ez a becses est volt úgymond a nyitóbuli. Eredetileg csak WSOTW koncert lett volna, de kitaláltuk, hogy akkor mindenki zúzzon egy pár dalt, és mulassunk egy fergetegeset. És természetesen semmi sem úgy alakult, mint ahogy akartuk.
Elsőként már viszonylag hamar kiderült, hogy Nuke-ék nem tudnak jönni, mert a fele társaság még síel. A meghívóban ez már benne is volt, szóval ez még nem volt annyira para. De utána a koncert hetén kiderült, hogy sajna Plastic Bitch sem lesz, úgymond egészségügyi okokból, ebbe ne menjünk bele. No, de sebaj, My Small-ék beugró dobossal ugyan, de zúznak, Stiff Bastard-ék beugró gitárossal ugyan, de zúznak. Hát persze, hogy nem így történt. Megérkezem péntek délután az r-be, keresem Undos kollégát, erre közlik nekem, hogy lázas betegen fekszik az emeleten, fosik-hányik. És hogy nem lesz My Small’ koncert. No, itt már kezdtem kicsit kilenni, idegesen felhívtam Ricsit (Stiff Bastard-énekes) a hírekkel, mire ő is kicsit ingerült lett, mivel, mint kiderült nem ért rá a pótgitáros, úgyhogy ők meg egy gitárral fognak nyomni három számot. Mindennek a tetejébe Dugó is telefonált, hogy hulla beteg, fosik-hányik. Mondanom sem kell, megaidegbeteg voltam. Arról már nem is beszélek, hogy ugye két méteres hó borít mindent, mindenki beragadt, csúszkált a kocsikkal… Maga a koncert ténye is meghiúsulni látszott.
Viszont ez a rengeteg szar ami összegyűlt, kiváló okot adott arra, hogy irdatlanul leigyuk magunkat. Nos, így is tettünk. Ricsi saját bevallása szerint egy másodpercre sem emlékszik a koncertjükből. Sőt, este kilenctől kb semmire. Én annál inkább… három helyett öt nótát elnyomtak, még vendégénekeltem is. JAzt hiszem, ilyen brutál zenekar még nem nagyon lépett fel az r33 színpadán. Aztán elkezdtük mi is zuzatni. Mi teljes programot nyomtunk, ez is volt megbeszélve alapból. Kb a harmadik nótánál sikerült kitörnöm a mikrofonállvány egyik lábát, ami kissé kellemetlen volt abból a szempontból, hogy levenni nem akartam a miksit, mivel túl közel volt a monitor, nem akartam hogy gerjedjen-sípoljon. Viszont folyamatosan tartanom kellett, ami kissé nehézkessé tette a sörömhöz nyújtózást, és közben álltam Ricsi offenzíváját is, minden áron töltötte belém a sört, meg a feles jégereket. Az ötödik nóta környékén már elég rendesen el voltam ázva, beszéltem is össze-vissza mindenféle hülyeséget… De azért a bulit tisztességgel lenyomtuk, úgy látszik bejövős lesz az inges-nyakkendős koncepció is, mindenkinek tetszett. J
Ezek után már totálisan elszabadult a pokol, mindenki seggrészegen nyomta a partit. No nem mintha addig finomkodott volna bárki is. Valami elképesztő összeget költöttem el szeszre, kb nyolc rongyot, ami eléggé sok, tekintve hogy egy üveg sör, és bármilyen feles 300 kőkemény magyar forint… Szegény Dugó eléggé rossz bőrben volt, Kömi, Laci és Csobi ezzel szembendicső módon eljutott a mocsárrészeg állapotba. Akik azért ott voltak, és mindenképp meg kell említneni őket a MFC tisztességének megóvása érdekében: Móka a My Small’-ból, Andris a Nuke-ból, Ricsi és Laci a Plastic Bitch-ből. Aztán lehet hogy voltak még, csak fingom sincs. :D Szóval na, ilyen ez a tipikus semmiből-hozzuk-ki-a-mindent, hajnalig verettük a sertéskedést, aztán ahogy elkezdett világosodni, bebújtam a felső szinten Suti mellé, puhaágyon aludni. Meg ha jól emlékszem, valaki belehányt a fülembe a vécén.

Nos, mint mondottam volt, az első hétvégén már körvonalazódtak bizonyos problémák. Hát Gödöllőn pont is került az i-re, de ne szaladjunk ennyire előre. Háromig rohadtam a melóban, és ekkor is alig akartak elengedni. És ennek eredménye lett egy jó kövér egy órás késés. Kaptunk is egy kisebb lebaszást, hogy azért ezt nem így kéne. Hát, nem sikerült nagyon javítani az átlagon, de ez legyen a legnagyobb probléma. Pénteken amúgy is borzalomittas a közlekedés, és ezúttal mintha direkt miattunk, de még egy fokkal parább volt. Mindenesetre megérkezés, lepakolás, beállás megtörtént, megérkeztek még jópáran Budapestről (Suti drága, Vera, Undos, Marcell, Móka), ami kifejezetten jót tett az amúgy elég feszült alaphangulatnak. Még koncert előtt kicsit megitaloztunk (már aki persze, de én valahogy mindig benne vagyok ebben a klikkben, ki tudja miért). Drága jó Bertold barátom is eljött, hogy csináljon egy pár kellemes koncertfotót, amiket majd láthattok a honlap galériájában is. Maga a koncert jól sikerült egyébként, mindenki nagyon meg volt elégedve a hangzással is, meg a teljesítménnyel is. Ezután kipakoltunk, és becsüccsentünk a turnébuszba átdumálni az elég feszes szitut. Ennek kisebb ordítozás lett a vége, majd az, hogy Döme kiszállt, és ránkbaszta a buszajtót. Itt eldőlt, hogy akkor erről ennyit, a fasznak sem kell a feszültség, ha ennyire nem érzi ezt az egészet, akkor hát hajrá. Hál’ istennek megvolt ekkor már Szabó Laci, úgyhogy a turnét tudtuk zavartalanul folytatni. Ekkor Döme, és a vele érkezett ismerősök lassan le is léptek, mi meg maradtunk tovább tolatni magunkba a fertőt. Csobinak is korán el kellett lépnie, de azért egy elég tisztességes csapat maradt ott, hogy még magasabbra tegye a lécet mulatás terén.

Ismételten azt kell, hogy mondjam, nem emlékszem tisztán minden apró részletre, de az egyszer tuti, hogy a házipáleszes üveg (ami a hangzatos „harmónia” feliratot viselte) gyakori szereplő volt, nem is beszélve a szinte már-már megszámolhatatlan mennyiségű sör mellett. Az maradjon a nemtudás homályában, hogy ezen kívül még mi minden került belénk, elég az hozzá, hogy miután egy órán keresztül fagyoskodtunk a klub előtt (ahonnan nemes egyszerűséggel kibasztak minket, mint macskát szarni), jött értünk a jármű, és még tovább görbültünk az R33-ban nagyjából úgy reggel 10-ig. Szóval ismételten sikerült széjjelbaszni az agyat, a testet, és a lelket.

 Először is olvassátok mindannyian a Subscribe-Road-Plastic Bitch-WSOTW közös turnéjának első hétvégéjéről szóló rövid, mókás összefoglalót!

 Főbb szereplők:   

 ---