-Jómagam, Oszkár úr (aka. Mártikám, Őrgróf)
    -Csobi, a józan életű, akinek a kezében az életünk (aka. Halál)
    -Dugó, aki utál vezetni (aka. Hmm… Dugó? J)
    -Kömi a részeges karatemester (aka. Killer Lee, Vamo, Zsozsó, egyenlítői Csekonics)
    -Szabólaci (aka. Bab jee)
    -Pucu, a turné fáradhatatlan partiállatja   

    Sziasztok. Tudom, kicsit fura, hogy most kezdek turnénaplót írni, így a turné végén, de hát tudjátok, hogy megy ez, nem olyan egyszerű visszaidézni a dolgokat pár hét távlatából… főleg ami mostanság ugye zajlik a subi-road-plastic bitch-wsotw turnén. Aki nem volt ott, nem is nagyon tudja elképzelni, úgyhogy kicsit összefoglalom, hogy mi minden történt október 22. óta.

    Tehát. Nyitóbuli Veszprémben, mindenki már alapból ráizgult nagyon a soron következő eseményekre, jól is sikeredett a nyitány, egyből megtaláltuk a közös hangot a többiekkel (subiékkal, roadékkal nem is nagyon kellett már hangolódni), főleg plasztikkurva barátainkkal olvadtunk egy szinuszra. Bár egy kisebb sokkhatás már rögtön az elején ért minket, de erről majd később még szót ejtek. A koncertek előtti rohanás persze adott, ugyanúgy, mint az állandó késések (köszönhetően a „rugalmas” munkahelyeknek), de amikor már a rokkendroll jött, mindig mindenki nyugodt, kellemesen pityókás, és boldog volt. A koncertekről annyit, hogy nem mindig jött jól a korai kezdés, de negatív élmény sehol sem volt. Talán azt kivéve, hogy a jónép rá se szagolt a zenekari merchandise-ra. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy oké, le lehet tölteni legálisan ingyen, de én azt hiszem, hogy nem egy nagy anyagi csőd ezer forintért megvásárolni egy teljes nagylemezt, ami még ráadásul nem is egy fénymásolt borítójú írható cd, hanem ugyanolyan jó minőségű album, mint bármelyik külföldi kiadvány. És mivel a zenekar lényegében ezekből a bevételekből tudja csak fenntartani magát, nem sértődünk meg, ha valaki esetleg vesz egyet, vagy egy pólót ugyanennyiért (ami szintén egyedülállóan olcsó, kb. hülyének nézett mindenki, hogy ennyiért adjuk). Persze félre ne értsetek, ez nem lebaszás, csak hát, na. Support underground music! J Erről ennyit, nem akarok fröcsögni, csak ez azért kicsit baszta a csőröm, mindenkitől elnézést, aki bántónak találja.

    Ha valaki jobban ismeri az eseményeket körülöttünk, az tudhatja, hogy történt egy tagcsere rögtön az elején (pontosabban Gödöllőn lett kimondva a végszó, de már Veszprémben lényegében eldőlt a sztori). Deményi Laci (gitár) ugyanis úgy döntött, hogy nem szeretné folytatni velünk, és e véleményének többször elég feltűnően hangot is adott, úgyhogy elváltak útjaink. Most Szabó Laci gitározik a posztján, akit a Locust On The Saddle, valamint a Belmondo zenekarokból ismerhettek. Hatalmas fazon a csávó, kábé egy odaút alatt már be is olvadt a közegbe gond nélkül.

    No de vissza kicsit.

    Tehát Veszprém: fergeteges nyitóbuli volt, egyből ömlöttek a törkölyök le a torkon, sörrel kísérve, meg persze a füst. Szeretném itt megemlíteni, hogy a törköly, mint olyan, majdnem mindenhol rányomta a végső bélyeget a mulatságra. Meg a Pucu-féle szilva. Egyszóval pálinka annyi volt, mint a rohadás (még most is ott figyel a hűtőmben egy két lityós, rá sem bírok már nézni), és persze elmaradhatatlan a szédítő, vadállati bebaszás, tántorgás. És itt történt a sokk: Döme még a koncert előtt bejelentette, hogy neki ehhez nincs kedve, a fasza kivan a tömeggel, az utazással, a mindennel, és hogy nem akarja csinálni a turnét. Ez nagyjából egy jégkockákkal dúsított hidegzuhannyal ért fel nekem (szerintem a többieknek is), bár azt sejtettem, hogy előbb-utóbb ez lesz, de hogy pont a lemez megjelenés és turnékezdés napján… Viszonylag higgadtan fogadtuk a hírt (azt inkább hagyjuk, hogy belül mi zajlott), és Csobi rögtön meg is tette a szükséges intézkedéseket. De ezt most ugorjuk, nézzük mi történt még: Boldog-boldogtalannak azt mesélgettem, hogy milyen elbaszott jó volt a hétfői Sights & Sounds/Men Eater koncert, hiába nem ismerte a kutya sem. De hát ég bennem a kulturális küldetéstudat, a jó zenéket mindig tovább kell adni, ugye. Bár szerintem inkább csak arról volt szó, hogy satu részegen beakadt az agyam, mint az összekarcolt cd, és csak ezt tudtam hajtogatni. J Előbb-utóbb Pucu drágám kissé elragadtatva magát, úgy döntött, hogy a backstage-ben lévő hölgyekkel és urakkal megosztja nemi szerve szépségeit, aminek az lett a vége, hogy filctollal illettük eme remek szervet. Csak nem fért rá ki Bálint neve. Ez persze a betűk nagysága miatt történt, mielőtt bárki is félreértené. A hazaútra nem nagyon emlékszem, bár kicsit letörtek voltunk az alakuló események miatt, de nem beszélgettünk róla egyenlőre, mindössze mindenkinek ott motoszkált a fejében. Kecskeméten haraptunk egy jó burgert (aki nem tapasztalta még azt, nem tud semmit, komolyan mondom), ami azért jókedvre derített mindenkit. Mondjuk szerintem nekem akkor már hót mindegy volt, kábán bámultam ki az ablakon egészen addig, amíg ’újvárosban szét nem okádtam a parkolót.

    Kiskunfélegyháza: Véleményem szerint az egyik legjobb buli volt. Talán az egyetlen állomás volt, ahonnan nem késtünk el. Itt valahogy úgy jött ki a lépés, hogy a népek nagyon beindultak ránk, igazán odabaszós, lendületes koncert volt. Bár (ezt ígérem, nem fogom minden állomással kapcsolatban szajkózni) mörcs itt sem fogyott egyáltalán. Utána volt még egy elég vicces interjúnk, remélem nem voltam túlságosan nagyképű. J Természetesen maradtunk volna legszívesebben hajnalig, de voltak ugye visszahúzó tényezők sajnos. Aki látta azt a bizonyos kettőnégyet, az tudja, hogy érdemes is lett volna, mert Pucu itt is remek kis magánszámot adott elő. Csak hát Döme már itt is elég neccesen viselkedett, és ha azt nézzük, hogy mit közölt előző este, nem kicsit éreztük mindannyian kellemetlenül, és feszülten magunkat. Azért persze egy rapid bebaszás ezúttal sem hiányozhatott. Ha jól emlékszem, ezen a hazaúton is okádtam, ami kicsit már kezdett frusztrálni utólag, mert nem szokásom. Lehet, hogy a puhány városi gyomrom nem szokott hozzá a Road-féle acélos törköly ízvilágához. No, most nézem csak, hogy az a hamburgerezés ezen az estén volt, nem ott, ahova írtam... Hát, ilyen az, amikor a memória kicsit megsínyli az életmódot. Mindenesetre ez egy dicső állomás volt, ez egészen biztos.

    Győr: Hát Győr. Ugyebár. Szeressük Győrt, mert van neki egy Gabenje, szeressük Győrt, mert lehet jókat inni, és szeressük Marcit, aki gyakorlatban is megmutatta mindenkinek ezen az estén, hogy 105db az nem hangerő. J A Red Rocket mondjuk még mindig egy fura hely, de legalább van öltöző, most volt dörrenő hangcucc (szabályosan remegett a gatya rajtam), és olcsó a szesz, ami ugye nem feltétlenül elhanyagolható. A koncert mérsékelten jó volt, itt kifejezetten szívás volt kezdeni, de azért nem volt drámai egyáltalán. Jött az ötlet, hogy amennyiben van valakinél mp3 lejátszó, a nálunk lévő laptopról átpasszintjuk nekik az egész lemezt ingyen. Volt is érdeklődő, és én legalábbis nagyon díjazom az ötletet. Viszont mivel Győr, és Gaben, és Subi, és turné (ezek mind-mind nagyon fajsúlyos tényezők, higgyétek el), én valami olyan ordenáré részegre ittam le magam, hogy nem is nagyon tudok nyilatkozni a folytatásról, csak kósza flashback-ek vannak, hogy épp itt dülöngélek, ott ordítok, amott fetrengek, néha a számban egy cigi, ami aztán nagyon kellett, és még ragozhatnám a végtelenségig. Nagyon sertés volt, nagyon-nagyon. Valahogy beráncigáltak a buszba (nem tudom, nem emlékszem, ne kérdezzétek), és egyszer csak vasárnap délután volt, és nekem nagyon rossz. J Valahogy így kezdődött, na.

Oszi