Hát hogy is kezdjem. Kissé kétélű volt ez a hétvége.

A Middle Finger Club keretein belül szerveződött mindkét est, és végig szinte teljes létszámmal túrt a csoportosulás, kivéve hogy pénteken My Small Community nem volt, bár ezt utólag gondolom nem is annyira bánják.  A pénteki napom valami egészen fergeteges káosz volt, egész délután a telefonon csüngtem, cuccokat egyeztetve, és pánikolva. Végül, ahogy az lenni szokott, az összes cucc para a legeslegutolsó pillanatban oldódott meg, és persze jó alapos késéssel indultunk neki. De valahogy amint beültem a kocsiba, elfogott egyfajta nyugalom, hogy na, most már csak a bulira kell koncentrálni, meg némi alkoholbevitelre, amit azon nyomban meg is kezdtünk drága Laci barátommal. Felváltva szürcsöltük a fröccsöt és a sört, aminek persze az lett az eredménye, hogy hirtelen „felfáztunk”, és állhattunk meg folyamatosan hugyozni. Csobi ezt egy idő után nem tűrhette tovább, és paktumba foglalta, hogy bíz meg nem állunk már Veszprémig.  Aztán, mikor megálltunk a városban érdeklődni, hogy merre is van a DiákCentrum, Laci kénytelen volt pár méterrel odébb könnyíteni magán. Húgy jee.

Mikor megérkeztünk a helyre konstatáltam, hogy elég tréül állunk nézőszámilag. Nos, hamar kiderült, hogy akik voltak, azok bíz mind az első két bandával voltak, akiknek sajnos el kellett menniük a bulijuk után, és ezzel a nézőszám bizony zéróra csökkent. A pozitívum az volt, hogy kibaszott olcsó volt a szesz, és ebből kifolyólag mocskosul be is rúgott mindenki. Nem akarok mélyebben belemenni, rohadt szutyok egy érzés volt, de egy idő után megfeledkeztünk mindenről, és elkezdtünk egymásnak örömzenélni, meg hát, valljuk be, részegen krampácsolni. :D Sajnos ezt a kis mulatságot is félbeszakították, mert egykor be kellett fejeződnie minden zajongásnak, úgyhogy szegény Nuke-ék mindössze asszem két vagy három dalt zúztak el… Necc.

Viszont miután kipakoltunk, és megindultunk az éjszakába, eléggé elszabadult a pokol. Eldöntöttük Csobival és Lacival, hogy mi bizony hamburgert fogunk enni. Nekem itt már kicsit folyékony volt a nyelvem, de ez nem meglepő. A helyszínen a többi vásárló között kialakult egy kisebb pitty-putty, az egyikük valami öt forintról hadoválva („Öt forintér’ bazmeg?!”) csépelte a másikat, majd miután kissé belebonyolódtak egymásba, begurultak a sövénybe, onnan pedig tovább a kb másfél méter mélységbe, a lejjebb elterülő sétányra. Itt mi már erőteljesen kuncogtunk, de aztán jobbnak láttuk, ha távozunk. Az Expresszóhoz érve konstatálnunk kellett, hogy ott bizony irdatlan nagymértékű teltház leledzik. Miután megtudakoltuk, kiderült, hogy Hősök koncert volt aznap este, valamint az is, hogy Veszprémben ez olyan esemény, amin minden létező embernek ott kell lennie. Végül is, a végén még mi is ott voltunk… J Itt még több alkohol gurult le a torkokon, nem is emlékszem már, hogy meddig dülöngéltem ide-oda, aztán a következő konkrét emlékem az már a szállásunk, ahol végérvényesen gallyra vágtuk magunkat, Laci konkrétan a gitárját ölelgetve szunyókált el. Külön kiemelném a szállás modernségét, tudniillik működő számítógéppel rendelkeztünk, valamint internetkapcsolattal. Úgyhogy álomba ringattuk magunkat a youtube szórakoztató videóival.

Másnap persze megint az utolsó másodpercben keltem fel, amikor már javában zaklattak a szállás elhagyása végett. Azért egy habkönnyű zuhany még belefért, meg egy kiadós szarás, aztán elvánszorogtunk a közértbe, vettem csilis parizert, sajtkrémet, meg zsömlét, és némi csípős gulyáskrémmel megbolondítva ezt be is burkoltam a szállás udvarán. Nuke-ék is lassan ébredeztek, és elkezdtünk töprengeni hogy mi a dákót csináljunk. Plastic Bitch oldalról beérkezett egy hívás, miszerint takarodjunk le Almádiba strandolni meg hekket zúzni. Nuke-ék a Veszprémi Állatkert mellett döntöttek, mi pedig a strandolást választottuk. Betankoltunk pár söritalt, és megindultunk. Kisebb kerülővel meg is érkeztünk, és kezdetét vette 2010 első strandolása. Hát ennél jobb nem kell.        

-kiülés a partra

-chillezés

-sörök vásárlása a pultnál masszív mennyiségben

-valamint a Pucu által rendelt „nagyobbacska” hekk, ami olyan bő hatvan dekásra sikeredett.

Végül ketten tudtak csak megbirkózni vele. Én maradtam a sült virslinél krumplival, meg pár palacsintánál, végtére is kell a hely a sörnek. :D Hatalmas sztorizásba torkollott a fejedelmi strandebéd, voltak is pillanatok, amikor a többi ott lévő víkendező arc szúrós szemmel tekintett ránk, és fogta be a gyermekei fülét.  Hiába, azért bizarr kis kompánia gyűlt össze.

Ez a nap valahogy feltöltött, éreztem, hogy a tegnapi csüggedtséget felváltja valami pörgés, meg örültem, hogy egyik banda sem élte meg tragédiaként az előző estét. Ez az érzés, mint később beigazolódott, totálisan helyénvaló volt. Mikor megérkeztünk a FeZenhez, már kisebb felhőkben gyülekezett a metálnépség, és mire a Plastic Bitch kezdett, már konkrét félház volt. Borzasztóan jól áll nekik a két gitár, fasza dögöt pakol alá. Majd ezek után egyre csak gyűltek a népek. Külön királyság volt a pesti delegáció, köztük drága Sutim is végül. No, itt aztán végre felhőtlenül mulatott az egész társaság. Minden koncert odabaszósra sikerült, eszméletlen hálás volt a közönség, és hát mondjuk azt, hogy teltházas bulit sikerült összetákolni. Koncert után olyan vad felesezésbe kuszáltam magam, hogy egészen kurjongatós lett a kedv, Stiffékhez már igencsak elázva kúsztam fel orbákolni. Jött utánpótlás mindenből, gurultak az italok az arcba, foltosodik a film, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy egy rossz pillanat nem volt az este folyamán. aztán, mivel még várt ránk egy hazaút, kicsivel a vége előtt léptünk meg, de hogy is mondjam, olyan szájízzel, amit még sokat szeretnék ízlelni. Kicsit keserű, de leginkább édes. Meg olyan is mint a sör. Vagy a Captain Morgan gyömbérrel és lime-al.